Lízing, zálog, faktorálás, adósságkezelés, adósságválság. Bond Zrt.

Meddig elég az állam pénze?

Az utóbbi időben az IMF-megállapodás kapcsán többször felmerült, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a magyar állam az idén képes magát piaci forrásokból finanszírozni. Látványosan túlzó, illetve nyugtató célú megnyilvánulások egyaránt akadtak, ezért a most induló kétrészes cikksorozatunkban bemutatjuk, hogy is áll a magyar állam fizetőképessége. Az első részben a lejáró devizaadósság devizában történő megújításának lehetőségeit elemezzük. Mint látni fogjuk, nincs annyi devizája az államnak, amelyből maradéktalanul törleszteni tudná a 2012-ben lejáró devizakötelezettségeit, így elkerülhetetlennek látszik a piaci alapú forrásbevonás. Ez viszont jelenleg drága és bizonytalan, így az EU/IMF-segítség nélkül belevágni az idei adósságfinanszírozásba hazárdjáték lenne.

Felpörög a devizaalapú törlesztés

A 2008-2009-ben felvett első nemzetközi hitelcsomag tavaly év végén már a törlesztési szakaszba lépett egy 2 milliárd eurós, az Európai Bizottságtól felvett hitel visszafizetésével. Legközelebb 2014 negyedik negyedévében törlesztünk ismét a Bizottság felé, addig csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felé kell fizetnünk devizában az egyébként is lejáró devizaalapú államkötvények (és egyéb kisebb devizaalapú kifizetések) mellett.

Ezzel gazdálkodhat az állam

Az utóbbi hetek olykor ellenmondásos kormányzati kommunikációja után múlt pénteken Orbán Viktor kormányfő is megerősítette, hogy érdeke a magyar gazdaságnak a minél hamarabbi megállapodás a nemzetközi szervezetekkel. A gyors megállapodás lehetővé tenné, hogy még a tavaszi hónapokban ki tudjon menni az állam a nemzetközi kötvénypiacokra forrásszerzés céljából. Erre azért lenne szükség, mert a fent bemutatott 6,25 milliárd euró körüli idei törlesztési kötelezettséggel szemben csak 2,6-3,8 milliárd eurónyi devizaalapú tartalékhoz tud nyúlni, ha "minden kötél szakad".

Ez egyrészt úgy jön össze, hogy a legfrissebb adatok szerint tavaly november végén a központi kormányzat betéte 1535 milliárd forintot tett ki a jegybankban (akkori árfolyamon 5 milliárd euró), amelyből becslésünk szerint 1,5 milliárd eurót tehetett ki a devizaalapú rész. (Ez a magyar állam által az előző nemzetközi hitelcsomagból lehívott, de fel nem használt rész, amelyet a jegybankbankban betétként "parkoltat" az állam és ebből vásárolta meg tavaly nyáron 1,88 milliárd euróért az oroszoktól a 21%-os MOL-pakettet.) További devizaforráshoz jut idén az állam onnan, hogy a 2008-2009-es első nemzetközi hitelcsomagból akkoriban kereskedelmi bankoknak is adott hiteleket, amelyek ezt a pénz idén is törlesztik még. Negyedéves gyakorisággal idén összesen 500 millió eurót várhat ebből az állam.

További devizaalapú forrása áll rendelkezésre a kormánynak a magánnyugdíjpénztári vagyon külföldi vagyonelemeiből. A Nyugdíjreform Alap legutóbbi, október végi adatai szerint a devizaeszközök 192 milliárd forintot tettek ki, amelynek döntő része, 115 milliárd forint befektetési jegyekben és ETF-ekben volt. A nyugdíjvagyon devizaelemei tehát jelenleg mintegy 600 millió eurót tesznek ki (amennyiben még nem kerültek értékesítésre és azt követően a kormány MNB-nél elhelyezett betétszámlájára; a december végi jelentős MNB-tartalék ugrásban elképzelhető, hogy ennek is szerepe volt).

Korábban Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, illetve legutóbb Nátrán Roland, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára is jelezte: ha minden kötél szakad és az államnak devizára lesz szüksége, akkor szóba jöhet még az állam által nyáron visszavásárolt MOL-pakett (részleges) értékesítése is. Ezt csak valóban szorult helyzetben lenne értelme meglépnie a kormánynak, lévén a mostani árfolyamok mellett a 21%-os pakett értékesítéséből csak kb. 1,2 milliárd eurót remélhet (azaz euróban számolva több mint 35%-os lenne a veszteség mértéke). Fontos megjegyezni, hogy az Európai Uniótól érkező támogatások nem az Államadósság Kezelő Központ, hanem az Államkincstár számlájára érkeznek, így azokkal nem lehet számolni az államadósság finanszírozása kapcsán, továbbá a nemzetközi szervezetektől idén érkező várhatóan 800 millió eurónyi projekthitellel sem azok kötött felhasználása miatt.

Késő nyárig lenne elég a devizaforrás

Utóbbival azonban több gond is van: egyrészt a forintforrás devizára váltása esetén vagy apadnának a jegybank tartalékai, vagy a devizakeresletet a piacon megjelenítve közvetlenül gyengítené a forintot. Ezek bizonytalan piaci környezetben kifejezetten kedvezőtlen jelek lennének az előre gondolkodó befektetőknek. Ráadásul ehhez az államnak forintalapú forrásokkal kell rendelkeznie. Márpedig amennyiben tartósan fennmarad a bizonytalanság az EU/IMF-megállapodás kimenetelét illetően, akkor az a forintalapú állampapírpiac befagyásához könnyen elvezethet, az pedig az állam forintalapú tartalékait is rohamosan apaszthatja.

A fenti gondolatmenetből tehát láthatjuk: alapvetően fontos, hogy a forintalapú állampapírpiacról forráshoz tudjon jutni az állam, az ugyanis nyitva hagyja a lehetőséget a devizához jutás előtt is. Cikkünk következő részében azt vizsgáljuk meg, hogy a forintalapú állampapírpiaci forrásszerzés különböző mértékű zavarai mellett meddig lenne pénze az államnak lejáró adóssága és kialakuló deficitje finanszírozására.